Prológus

* * * Zoey POV * * *

- A szállás?

- Rendben.

- A jegyed?

- Megvan.

- Az útleveled?

- Az is.

- Vész esetén hívható szám?

- A hotel. Ott a szám a hűtőn.

- Van valami ütemtervetek vagy menetrendetek?

- Anya. Egy hétre megyünk. Mindent megnézünk, amit tudunk. Ennyi a terv.

- Bulizni ne menjetek! Ki tudja, milyen alakok rohangálnak arra.

- Semmivel sem rosszabbak, mint itt, Apa.

- Aztán nekem nehogy hazahozzál valami ferdeszeműt!

- Apa!

- Ezt most fejezd be! Ne piszkáld a lányodat! Legalább most hagyd békén!

- Csak nem akarom, hogy hülyeséget csináljon a lányod!

- Hagyjátok abba! Itt a taxi. Megyek.

- A lányokkal hol találkozol?

- A reptéren a főkapunál.

- Jól van. Ha landoltatok, akkor írj egy posztot az oldaladra, hogy tudjalak követni! – magához ölelt, nagyot szusszantottam.

- Jó. De ugye nem fogjátok marni egymást, amíg odaleszek?

- Megleszünk.

- Indulj! Egy hét múlva várunk.

Magamhoz öleltem még egyszer Anyát, néhány percre még egymásba kapaszkodtunk, végül lefejtettem a nyakamról ragaszkodó és féltő karjait. Apát is átkaroltam picit, majd a második dudaszóra felmarkoltam a kofferomat, és kiszaladtam az autóhoz. A másodperc tört része alatt szálltam be az autóba, és hajtott is a sofőr a reptérre.

* * * Alice POV * * *

- A jegyet eltetted?

- Igen.

- Pakoltál elég ruhát?

- Igen, Anya.

- Szendvicset is tettél el?

- Majd a reptéren veszek valamit.

- De ott minden egy vagyon! Inkább akkor csomagolok neked.

- Anya. Felesleges. Úgysem fogom megenni.

- Miért?

- Szerinted ilyen állapotban képes lennék bármit is enni?

- Hagyd már. Felnőtt nő, tudja, mit szeretne.

- Kösz, Apa – elmosolyodtam.

- Csak nem akarom, hogy éhezzen.

- A repülőn úgyis fog kapni egy kis vizet meg száraz kenyeret. A két óra várakozást meg kibírja, ha egy egész éjszakát túlél evés nélkül.

- Most miért vagy ilyen? – kérdezte Anya könnyes hangon.

- Még mindig úgy kezeled, mintha tízéves lenne, és kétnapos osztálykirándulásra menne. Tud vigyázni magára.

- Ne aggódj, Anya! Ha landoltunk, üzenek.

- Jól van.

- Vigyázz magadra, Kincsem!

- Úgy lesz, Apa!

Egyszerre szorítottak magukhoz, alaposan megszeretgettek, mintha legalább hónapokra utaznék el, nem pedig alig egy hétre. Miután sikerült kibújnom Anya öleléséből, beszálltunk a családi autónkba, és végre elindultunk a repülőtérre.

* * * Emily POV * * *

- Felcímkéztem mindent.

- Aham.

- Holnap menj be a tisztítóba a kabátodért.

- Aham.

- Egy hétig megleszel, remélem.

- Aham.

- Írok, ha már kint vagyunk.

- Aham.

- Az autót ott hagyom a parkolóban, taxi pénzt találsz a dobozban.

- Aham.

- Egy hét múlva jövök.

- Aham.

Sóhajtottam még egy utolsót, nyomtam egy puszit Robert szájára, aki persze fejét meg sem mozdítva nyomkodta tovább a telefonját. Megragadtam a bőröndöt, majd egyetlen szó nélkül távoztam is a lakásunkból. Bedobtam a kocsi hátsó ülésére a nehézkes pakkomat, egy perccel később már a volánnál ültem, és útban voltam a reptérre.